Senki ellen, de
mindannyiunkért- akik hiszünk a nemzeti radikalizmus mozgalmában és az ebből
kinőtt párt jövőjében - vállalom a megmérettetést az alelnöki jelöltségért.
Hiszem,
hogy a Jobbik még mindig egy alulról szerveződő közösség, s éppen a tagság
felém megfogalmazott elvárása, felkérése alapján döntöttem a tisztségre való
pályázás mellett.
Ahogy
azt már eddig is bizonyítottam: együtt tudok és ezután is együtt kívánok
dolgozni a párt minden tagjával, tisztségviselőjével, akik vállalják hazánk
szolgálatát. Ennek értelmében meggyőződésem, hogy az országos elnökségben is
együtt tudnék működni Vona Gáborral és az általa megválasztásra ajánlott
polgármester alelnök-jelöltekkel is, miként eddig is tettem - a pártelnök
megbízásából - az Önkormányzati Kabinet élén szakmai tanácsaimmal, képviselői
közbenjárásaimmal, segítve ezen településvezetők helyi szintű
kormányzóképességének biztosítását.
Vitán
felül állónak tartom, hogy emelt fővel, büszkén kell hirdetni a Jobbik nemzeti
elkötelezettségét és keresztény értékrendjét. Emellett látnunk kell, hogy a
minket körbevevő valóság egyre több olyan nehézséget támaszt, sőt veszedelemmel
szorongat, amelyre, ha életszerű, őszinte választ akarunk adni, akkor az csak
radikális lehet. Azzal lehet megszólítani eredményesen nemzetünk javát, ha
bizonyítani tudjuk helyes helyzetfelismerő képességünket, s így válhatunk
valódi néppárttá. Alapvető életigazságainkat körültekintő fokozatossággal, de mindvégig
szellemerkölcsi hűséggel képviselve szélesíthetjük társadalmi bázisunkat
anélkül, hogy időközben elveszítenénk bárkit is régi megbízható harcostársaink
közül.
Nyilvánvaló
tagságunk számára, hogy a mi esetünkben a néppárti jelleg vállalása nem jelentheti,
hogy a többi párthoz hasonlóan piaci kofaként kívánnánk politikai termékeket
árulni a közéleti zsibvásáron. Egyszer használatos bóvlik helyett, nekünk
valódi politikai hiánycikkeket: a tisztességet, az elvhűséget és a
felkészültséget kell kínálnunk – ha „piacvezetőkké” szeretnénk válni.
Senki
ellen, de mindannyiunkért, ki kell mondani, hogy vadhajtások helyett valójában
egy mesterséges oltvány termi mérgező gyümölcseit a radikalizmus életfáján
élősködve. Ezt haladéktalanul le kell metszeni és a történelem komposztjára
kell rakni. Így nem lehet még közvetetten sem közünk ahhoz az ideológiához,
amely nemzeti hőseinket gyalázza, de Haynau Jákóbot dicsőíti. Minden
történelemhamisítás ugyanis habsburgiánus szemléletű a kiegyezés korától
kezdve, a kommunizmuson át, egészen napjainkig. Nem lehet közünk ahhoz az
ideológiához, amely egy elitista szemlélettel kasztrendszert hirdet és a
felülről való kiválasztásban hisz. Nem lehet közünk ahhoz az ideológiához,
amely a keresztény vallást egy szinten kezeli más vallásokkal. A magyarságnak a
kereszténység nem egy vallás a sok közül, hanem maga az Élet!
Adjon
az Isten nekünk erőt, szeretet és józanságot a szebb jövő reményében!
Hegedűs
Lorántné Kovács Enikő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése